Most már ki merem mondani... Az egyik kollégám szerelmese a volt Szovjetunió területének, nyelvének, kultúrájának, történelmének. Rengeteg ismerőse, barátja van orosz nyelvterületen, dolgozott, tanult is az országban. És ő fogalmazta meg helyettem... Ez a város valamiért olyan hideg. Nem érzi jól, nem érzi otthon magát benne. Nem tudja megfogalmazni miért, de valahogy mégis így van. Bennem is kavargott ez a tétova érzés, szinte kezdettől fogva, de szerettem volna esélyt és időt adni ennek a városnak, hogy megszeressem. De ha ezt a kolléga is így érzi, hát én is megfogalmazom: nem tudom mi a baj ezzel a várossal, de valamiért nem érzem otthon magam itt. Ha magamról lenne szó, talán megpróbálnám magyarázni a nyelvvel, de ez nem lehet indok, a spanyolt se ismertem sokkal jobban és jó volt nekem azon a vidéken. Talán az cirill betűs környezet, de erre se foghatnám, mert Sarajevo-t imádtam és ott is volt belőle elég... Az emberekben? A helyi kollégákkal nincs itt bent semmi baj, bár sok kapcsolatom sincs. Kint az itteni madaras tesco-ban, amit Ashan-nak hívnak utánam szólt egy nénike a zöldséges résznél, hogy "gyévocska". Eleinte nem is reagáltam rá, mert azt hittem egy kisgyereknek szól. Aztán kiderült nekem. Kihúztam magam. :) Bár a néni lehetett vagy hetven éves, de "legyévocská"-zott.... Hát... már elég rég voltam gyévocska. Jót mosolyogtam rajta. Aztán tanult kollégám kiábrándított, hogy na ez nem az életkorodnak szólt. :) Szóval... nagyon negatív tapasztalatom az emberekkel sincs, mégis..... valahogy olyan hideg ez a város...
Azért időről-időre próbára teszem ezt a dolgot. A napokban meglátogattam egy közeli arborétumnak nevezett... khmmm nagyméretű bekerített elhanyagolt, gazos kertet. Kb 10 percet kapott tőlem. A legtöbb park, amit keresztül szeltem itteni bolyongásaim során tízes szorzóval lehetne szorozni a szépség, gondozottság skáláján az úgynevezett botanikus kerthez képest. Ellenben vele szemben találtam egy templomot, ami talán az eddigi legszebb volt. A fotózás 50 hrivnyába (kb 1500 Ft) került volna, de mivel nem volt nálam állvány és az ikonok túl sötétek voltak, így egy későbbi időpontra halasztottam ezt a lehetőséget.
A városi közlekedésnek továbbra is nagy csodálója vagyok. Az egyik kedvencem a metró. Magamban csak retro-metrónak hívom. Vajon rájöttök a képről, hogy miért? :)
Vagy talán ez.... :)
Amikor egyforintosokat dobáltunk bele ezekbe a szerkezetekbe... nos igencsak gyerkőc voltam még. De az állomásaik szépek. Ja igen és minden állomáson "kalauz" indítja a metrót, ha már mindenki felszállt.
A legviccesebbek a trolik és a villamosok. Itt kalauzoktól lehet megvenni a jegyeket (ezeket első örömködésemben már megosztottam veletek) és egy jópofa kis szerkezettel érvényesíteni is kell őket, különben az ellenőr jól megbüntet. /Elgondolkodtam nálunk is mennyi embernek adhatna némi kiegészítő keresetet, hogyha árulná a jegyeket a közlekedési eszközökön... Kisnyugdíjas nénikék, egyetemista korú fiatalok csinálják itt is, gondolom jövedelem-kiegészítésként./
A buszok nem túl bizalomgerjesztőek és drágábbak, mint a többi közlekedési eszköz. Ezt még nem fotóztam, mert igazándiból nem találtam jópofának. Kicsi, kb 17-20 személyes, átalakított buszok járják elég sűrű hálózatban az utcákat, kézzel írott tábblák a megállóhelyek. Állítólag ki akarták őket tiltani a forgalomból, de az EB idejére nem lehetett hogy az embereket szállítani tudják. Sem a műszaki állapotuk, sem a kinézetük...De rengeteg van belőlük. Engem egy kicsit Egyiptomra emlékeztet...
Ami aranyos volt, az a sikló. Itt is van. Kb 2 egész percig tart, amig leért a domboldalról a Dnyeper partra. Néha csilingel egy kicsit és kereken másfél hrivnya ennek is az ára (kb 42 Ft) Nem hagytam ki.
A régi házak bejáratát 24 órás szolgálat őrzi a régi városrészben:
Ezekről nem tudom eldönteni, hogy batman leszármazottjai (netán felmenői), vagy valami oroszlánfejű kihalt élőlények...A többiek sokkal barátságosabbnak tűntek:
Augusztusban lehet, hogy egy kis hajókázást is kipróbálok, javasolták, csak egyedül nem nagyon van kedvem 3 órát egy bárkán tölteni. A beosztásunk olyan, hogy a miskolci kollégával, aki szeret sétálni a városban sosem vagyunk együtt szabadok, így hajókázni se nagyon fogunk együtt. Ráadásul mától egyik kollégánk két hétre szabira ment, úgyhogy a szabadnapjaink is ugrottak.. :( Ez van.
Utolsó kommentek