Először is elnézést azoktól akik figyelemmel kísérték a blogot, egy kicsit régen írtam bele. Ennek két oka van: az egyik, hogy nem igazándiból történnek olyan dolgok, amelyek írásra érdemesek, másfelől pedig ha éppen történt is valami apróság, hát az a munka miatt nem került leírásra.
Ha jól emlékezem nem írtam még a Majdan-ról. Ez a neve az egyik... hát talán főtere a városnak. Fotókat már láthattatok róla a google +-on fent, ahol az oszlop tetején szárnyas női alak egyensúlyoz. A tér tele van szökőkutakkal és emberekkel. Egyfajta találkozópont ez, olyasmi, mint Pesten a Vörösmarty tér. Rajzolók, zenészek, utcai árusok, kiülős sörözők találhatók itt. Egyik este lementem amikor már kezdett elviselhetővé válni a hőmérséklet és rátaláltam egy fiatal zenész csapatra, akik Elvist, Beatlest,meg általában hasonló stílusú számokat játszanak elég jó nézőközönséggel. És persze kalapoznak közben. Nagyon tehetségesek, igazán jól telt az estém. Kár, hogy negyed tízkor mindenképp el kellett indulnom visszafelé a zárás miatt. Ez az egyik, ami nagyon zavar az ittlétem során. Olyan, mint egy középiskolai kollégium, ahová este háromnegyed tízig vissza kell érni. Nem vagyok egy éjszakai bagoly, de ezt szabadságjogaim teljes megnyírbálásának értékeli a belügyminiszterem és határozottan tiltakozik ellene. Persze ennél tovább nem jut, akkoris vissza kell érni.
Az egyik ilyen esti kimaradás során készítettem pár fotót a Majdannál. Igy néz ki a hely esti fényekben:
Az itteni szabadságszobor, háttérben az Ukrajna Hotellel
Épület díszkivilágításban a Majdan-nál
Majdan - részlet
Főposta a Majdanon
Itt nincs - legalábbis még nem találtam - olyan koncentrált helyet, mint Pesten mondjuk, hogy megáll valaki a Duna parton és láthatja az egész kivilágított várost, de legalábbis nagyrészét. Itt is középen a Dnyeper, de valahogy ezt nem használják ki úgy, mint nálunk.
Érdekességként leírom, hogy itt adakozóbbak az emberek, mint otthon. Ez megfigyelhető volt a téren a zenészeknél, amikor csak elmentek az emberek a kis csapat előtt és dobták a kalapba a hrivnyákat, de akkor is, ha mondjuk a metrónál vagy épp lent a metróban, esetleg villamoson akad egy-egy kéregető. Nyitottabbak ebben az irányban a népek.
Néhány napja normalizálódott az itteni hőmérséklet - ez egyben azt is jelenti, hogy esik az eső. Mostanában ezért nem lehet nagyon sétálgatni. De ez már akkor is pozitív elmozdulás. Ez a kép még a legmelegebb időszakban készült ahol a lányok jókedvükben nem kímélték a helyi szökőkutat, de egymást sem:
Sajnos a számítógépem hangkártyájával - és remélem, hogy csak azzal - egyre komolyabb gondjaim vannak. Próbáltam beszerezni olyant, ami jó lenne bele, ez itt nem nagy eredménnyel kecsegtet, ami van (interneten) pedig horror áron. Amíg ki nem derül azonban, hogy a gépemben intergált-e a hangkártya, vagy sem, illetve tényleg azzal van-e a baj, nem szeretnék drágább beruházást eszközölni, mert jobb lenne gépen belül megoldani a problémát. Egy itt dolgozó megígérte, hogy neki van kártyája, majd elhozza kipróbálni tényleg az-e a baj, de állandóan feledésbe merül valahogy. Csak reménykedem, hogy kitart amíg hazaérek, mert ez a gép jelenti a társat itt külföldön. Ez a tévém, a szórakoztatóközpontom, a nyelvgyakorlási lehetőségem, a telefonom, a zeném, minden, ami számomra kedves hangot képez.
Múlt hétvégén csülköt csináltam Pékné módra és készítettem egy kis édességet is. Egy picit ünnepeltem magamban én is. A csülök egészen ehető volt, a citromos álom névre keresztelt rendkívül egyszerű sütés nélküli süti pestiesen szólva baromi finom volt. :)
Még egyről ne meséltem: az itt rendezett focibajnokság előtt rengeteg probléma volt a városban csapatokba verődő kóborkutyákról. Az EB előtt rendesen megtizedelte őket az itteni gyepmesteri szolgálat, volt is belőle az állatvédőkkel elég problémájuk. A képen látható blökikkel a város közepén találkoztam kétszer négysávos útkereszteződésnél. Lazán megvárták, amíg zöld lett a lámpa és csak akkor keltek át. Az egyik épp nagy vakarózásban volt gondolom tetemes számú bolhakolóniája miatt és ottragadt az egyik kereszteződés gyepes részén (az első fotón a füvön fekszik). A második képen szereplő kutya, amelyik épp a zebrán battyog át, megfordult és vakkantott, hogy mi lesz már mit esetlenkedik a vakaródzó. Ő átért, időközben piros lett a lámpa. Kíváncsi voltam, hogy mi történik. Hát a kutyus bevárta a túloldalon a másikat, szemmel tartva a többiek irányát. Vakaródzó eb pedig megvárta, amít zöld lesz a lámpa és átsétált a többiek után... Nem semmi... Megtanulták használni a lámpát. :)
És még egy fotó, amivel már régóta tartoztam, a helyi BKV buszjáratai, a marsutkák, amelyeket még nem próbáltam ki, de nem is túl bizalomgerjesztőek:
Egyébként az összes esti feltett fotót itt láthatjátok:
https://plus.google.com/photos/100009066172198329123/albums/5778017397688117953
Utolsó kommentek