Tegnap délután végre megjött a kollégám és a beosztás is szerencsésen alakult számomra, így már első napon szabadnapot könyvelhetek el. Igyekeztem ma kicsit kényeztetni magam, 8 óra után keltem ki az ágyból, kakaó, pirítós, vaj, lekvár.... Mi kellhet ennél több?! Mondjuk a csend, de ne akarjak tökéletességre törekedni. Az egyik itteni srác rácsot hegeszt az egyik ajtóra és ennek a mozzanatait (flexelés, hegyeztés, csiszolgatás)... na azt itt az ablakom alatt végzi. Ennek annyira nem örültem, de hát ez van... Szerencsétlen így is 30 fokban dolgozik kint, persze, hogy menekül a nap elől, amíg csak lehet. 

Én is menekültem. Előle. :) Igy aztán a környéken elkódorogtam kicsit fotózgatni. Itt találhatjátok a képeket: 

https://plus.google.com/u/0/photos/100009066172198329123/albums/5772016732635749633

Annál a kútnál, ahová egyik kollégám rendszeresen vízért jár találkoztunk egy középkorú párral. A fickó leszólított, hogy  honnan jöttünk. Kiderült, hogy olasz származású, Lichtensteinben élő férfi tavaly járt egy hetet Budapesten turistaként. Ide is azért jött, na meg a hölgy aki vele volt lehet, hogy a felesége lesz. Mindenesetre jót beszélgettünk vagy 10 percig és én örültem, hogy egészen tűrhetően bírtam az angolt. :) Egészen feldobott. :)) 

Ami nagyon hiányzik nekem itt, az a barátkozás, az emberekkel való ismerkedés, beszélgetések... Talán ettől olyan idegen nekem ez a hely. De talán lassan csak történik ezzel kapcsolatban is valami. Az egyik kishölgy szabadságora ment és egy fiatal, fiam lehetne kölyök jött helyettesíteni. Albérletben él Kijevben egy éve és nem nagyon látott még dolgokat, pedig érdekelné, csak nincs kivel elmennie. Érdekes, hogy egy több nyelven beszélő, értelmes fiatalembernek nem sikerült egy év alatt itt barátokat találnia. Mit akarok akkor én egy hónap alatt... Szóval beszélgettünk a delfináriumról, a hajókázásról. Annyira felcsigázódott, hogy leszervezte, hogy valamilyen rokona hétvégén eljön és elmennek együtt úszni egyet a delfinekkel. Szóval úgy tűnik egy kicsit kezdünk összebarátkozni. Érdekes, hogy a másik lány is, aki barátkozós volt irányomba Tánya az egyetemista lányzó a budapesti vonatról. A fiatalok talán nyitottabbak. 

Most egy kicsit lazább napok következnek, mert holnap "csak" készenlétes vagyok, ha nem jönnek külsősök,  vagy nincs valami különleges eset, akkor csak ebédeltetni és vacsoráztatni kell a kollégát. Szombat pedig újból pihenő nap lesz. Csak ne lenne olyan eszeveszett meleg...

Ja itt egy fotó, amit miskolci kollégám csinált rólam egy cicával az Arany Kapu környékén. A cicánál rendszeres a sorbanállás, mert az a hír terjedt el róla, hogyha valaki a fejét és a farkát megsímogatja és közben gondol valamire, akkor az teljesül. Én is gondoltam.... :)))))