Hát ilyenkor mindíg elszégyenlem kicsit magam... Én azt hittem már senki nem olvasgatja ezt a blogot, merthogy olyan kevésszer írok bele. Bizonyosak lehettek azonban, hogy nem lustaságom az oka, hanem mert annyira semmi sem történik itt, illetve ami történik az nem bírhatja e lapokat. 

Visszaérkezett végre minden kollégám a szabadságról, így 5 hét után végre ismét négyes váltásban vagyunk. Ez azt jelenti, hogy végre van szabadnap. Nekem az első nem túl jól sikerült, de túl vagyok ezen is. Megkezdődött a visszaszámlálás, amit a facebookon nem mulasztok el naponta reggel az első teendőim között megtenni. Ma a 8-as szám került feljegyzésre. Telepítettem egy visszaszámlálót is, ami e pillanatban 8 nap, 16 óra 6 perc és 32 másodpercet mutat az indulásig és folyamatosan csökken.

Az élet iróniája, hogy mostanára kezdett már valami kis csapat kialakulni. Az újak,  akik egyedül vannak itt kint család nélkül kezdtünk elmászkálni a városban, vagy összejönni egy-egy este. Végre kezdtek valamilyen pozitív emberi kapcsolatok kialakulni, amit annyira hiányoltam ezen a helyen. Még a város is kicsit más arcát mutatja. 

Az időjárásban itt is kezd beköszönteni az ősz. A reggelek igen csípősek tudnak lenni, de eddig a napközbenek - egy-egy esős napot kivéve - egészen kellemes őszi időt hoztak. A lánykák még mindig miniben vannak, itt jobban hozzászoktak a hűvösebb időhöz is. Csak november elején szokták bekapcsolni a távfűtést. Addigra belőlem szobrot avathatnának jégből a Sofiskaja mellett szerintem. Szerencsére van egy olajradiátorom, ami a szoba méretét tekintve nem nagy, de eddig megfelelően tudta temperálni a hőmérsékletet. 

Próbáltam információkat szerezni, mi lesz velem Rigában, ha lekésném a csatlakozást. A bíztató válaszon kívül, hogy na ilyen nem történhet meg a légitársaság szerint, nem sok érdemit tudtam meg. Ez egy félfapados légitársaság (vagy félig menetrendszerinti?), szóval... jó lesz igyekeznem. Elmondásuk szerint 25 perc a minimum transzferidő azon a repülőtéren, hát nekem pont annyi lesz. Mert igaz, hogy az érkezés és az indulás között 1 óra 15 perc van, azonban a második gép ajtaját 40 perccel az indulás előtt lezárják. Tehát egy 10 perces késés esetén már nem sok esélyem lesz elérni a csatlakozást. Ha lekésem, akkor másnap nincs Budapestre járat, és harmadnap is csak úgy tudok hazamenni, ha épp van a gépen hely. Érdekes lesz. 

Nagyon nem vagyok kétségbe esve a lekésés miatt, mert Rigában még sose jártam, legfeljebb megnézem. Remélem, hogy nem lesz majd mínusz tíz, mert arra azért nem vagyok felkészülve. Ja és ha a csomagom eléri a gépet én meg nem, mert át kell menni a reptér egyik végéből a másikba, akkor még az öltözködés is érdekes lesz. Legfeljebb úgy teszek, mint akik megengedhetik maguknak, hogy bemegyek az első boltba, veszek két pólót meg egy fogkefét...Hi-hi... És megyek valamelyik szimpatikus két csillagos motelbe, mint a detektív regényekben a magányomozók. :) Mindegy, a fényképezőgép a hátamon lesz, mi más kellhet még, nem igaz?! (Kakaó mondjuk....)

Szóval... no panic, de azért jobb szeretném megsimogatni kisautóm hátsó felét 15-én délután. Addig pedig igyekszem megnézni amit még idő közben nem tudtam a kevés szabadidő miatt. Remélem jövő szombaton eljutok a Csernobil múzeumba. Sokat agyalogtam, hogy kimenjek-e egy napos szervezett út keretében az igazi helyszínre, de aztán lemondtam róla. Egyrészt idő se nagyon volt, másrészt pedig... Nem tudom... Lehet csacsiság, de ... a kereskedelmi és egyéb szempontokat gyakran rendelik alá egészségügyieknek.... Azt mondják biztonságos... Én azonban nem kívánok erről közelebbről meggyőződni. 

Tehát... már csak 8 nap...