Amikor kiderült, hogy rövidesen ismét útra kelek, kicsit hosszabb időre, mint amennyi a Camino volt, barátaim, ismerőseim egyből mondták: ugye akkor most is írsz blogot. Eleinte húzódzkodtam, hogy ez azért nem egy Camino lesz, ahol minden nap történik valami, mit is írhatnék le mindíg, de talán mégis ez lesz a legjobb módja annak, hogy valamilyen úton-módon hírt kapjanak rólam azok az emberek, akik figyelemmel kísérik csetlő-botló próbálkoozásaimat, izgulnak értem és drukkolnak, hogy minden rendben menjen. Nélkülük valószínűleg nem jönne létre ez a blog sem...
Utolsó kommentek